Van valami hagyomány-szerűség, mely szerint minden szezon előtt írok pár sort a várakozásaimról, a szünetben bennem összegyűlt gondolatokról, azokról a dolgokról, amik foglalkoztattak az előző és a következő szezonnal kapcsolatban. Persze nem vagyok nagyképű, és nem hiszem, hogy bárki másnak is fontos, hogy ez a hagyomány ne szakadjon meg, de mivel nekem az, mert ezzel érzem azt, hogy felkészültem a rajtra, pár sort csak-csak felvések most is, hogy "hivatalosan" is elindulhasson az idény. :) De tényleg csak párat, mert...
...mert őszintén szólva ez volt az a holtidény, amikor jóval kevesebbet foglalkoztatott a foci, mint úgy általában ilyenkor, mikor ínség van. És ennek csak részben lehet az az oka, hogy elég tartalmas nyarat futok, ami a szabadidős tevékenységeket illeti. Az igazi ok sajnos inkább az, hogy az az aknamunka, amit ez a hitvány brigád végez, mely a labdarúgásunk érdekében tevékenykedő csoportosulásként próbálja magát beállítani, végképp beérni látszik a rám gyakorolt hatását illetően is, és kezdek egyfajta apátiába süllyedni.
Persze abban is biztos vagyok, hogy ez egy reverzibilis folyamat, és az első komolyabb túraélmény mindjárt vissza is teszi a dolgukat a maguk helyére, ebből a szempontból vizsgálva tehát a sorsolást tulajdonképpen jó bányász módjára áldhatom a jó szerencsét, hisz nem csak egy olyan utazást rendelt ki elénk kezdésnek, ami az egyik leghosszabb, de aminek tavalyi felvonásán sajnos nem tudtam részt venni nagy sajnálatomra. Ez ugye májusban volt, tehát ráadásul nem is kellett sokat várnom, hogy ismét lehetőségem legyen eljutni erre a személyes futballtérképemen még sötétnek számító foltra.
Egy szó mint száz, a fent említett apatikus lelkületet legalább van mi ellenpontozza, ez pedig a szerencsés sorsolás, és ez az a pont, vagyis a sorsolás, aminek eredménye ha most kellemes is, de pl. a körülményei meg pont az egyik kiváló indikátorai azon szégyenteljes állapotoknak, melyek jelenleg ezt a gittegyletet jellemzik. Most nem arra gondolok, hogy hogyan sorsoltak, fagolyókkal vagy excel táblázattal, de az, hogy gyakorlatilag egy héttel a kezdés előtt derül ki, hogy hol kezdünk, és még az sem sokkal korábban, hogy egyáltalán kik vannak a csoportban, az már egy olyan szintű bohózat, amire nincsenek jelzőim.
A csapatot szokás szerint nem láttam edzőmeccsen, de megszereztük a megye Céjét (gólátlagát tekintve, legalábbis), nagy baj tehát nem lehet, annyi gólt csak rúg ő is, mint a jó öreg Márkus tavaly.
Én azt mondom, menjünk, öltözzünk fel rajosan, csapassuk, aztán majd meglátjuk, mi lesz.
HAJRÁ, BÁNYÁSZ!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése