2012. június 28., csütörtök

2012. június 25., hétfő

Erről még szólnom kell

Bár az örök törvényeknek megfelelően a kezdeti viharok elülni látszanak, azért pár mondatban mégis szólni szeretnék az elmúlt egy hétben a focivilágot leginkább foglalkoztató momentumról, mely mellett könnyen elsiklanék tán, ha nem lenne nem csupán hazánkhoz, de szűkebb pátriánkhoz is kötődése.
Múlt kedden újra lángra gyúltak a viták arról, hogy akkor legyen-e gólbíró, avagy sem. Személyes véleményem úgy nagy általánosságban a technika döntéshozatali helyzetbe hozásáról eddig inkább volt kontra, mint pro, de a gólbíró intézményéről azért valamelyest árnyaltabb volt a véleményem eddig is, de inkább azt mondom, hogy azzal szemben megengedő álláspontra helyezkedtem, egész egyszerűen azért, mert bizonyos esetekben túl nagy a tét ahhoz, a döntés súlyát egy nyilvánvalóan esendő (megfizethető...) ember vállára helyezzük. Mert nem kell mindig feltétlenül arra gondolni, hogy a bíró csalt, le lett fizetve, korrupt, elég elfogadnunk a tényt, amit a többség sosem fog, hogy bizony-bizony kibaszott nehéz dolguk van a sporiknak. Szidni őket lehet, sőt egyenesen kötelező, hisz ez a "rítus" egyidős a labdarúgással (többek között ennek bizsergető, belső tüzeket lángra gyújtó bizarr perzselése miatt is voltam az ellen, hogy úgymond tehermentesítsék őket), de mindezen túl el kell ismerni, hogy a sportot kedvelő közösség nagy része azt szeretné, ha olyan döntéseket hoznának meg mindig és mindenkor hibátlanul a másodperc törtrésze alatt, amit mi olykor többszöri, több szögből elővezetett lassítás után is nehezen teszünk meg. És értem én, hogy ezért szépen megfizetik őket, de ugye emlékszünk Hofi legendás poénjára?

" - Tud úszni?
  - Nem.
  - És ha megfizetem? "

Na, erről van szó kérem szépen. Az emberi szervezet biológiailag be van rendezkedve valahogy, ami nem biztos, hogy megengedi, hogy ilyen szituációkban 100%-ban megfelelő ítéletet hozzunk. És hiába van 99-szer jó bírálat, ha a 100. esetben lejátszódnak a múlt keddi események.
Igen, én élőben bent láttam, azt mondtam, EGYÉRTELMŰEN bent volt. És kiderült, hogy nem. Nem volt bent EGYÉRTELMŰEN, "csak" simán és világosan láthatóan, visszajátszás után, mármint. Pár centi. Ennyi, nem több. Én tehát tévedtem, mert azt hittem, hogy vagy egy plusz labdányival átment. Ergo (kapaszkodjatok meg) ők álltak közelebb az igazsághoz, mert ők meg azt gondolták, pár centi híján ugyan, de nem volt bent.
Tudom, ez most hülyén hangzott, de azért akartam leírni, hogy lássuk, a dolog kurvára nem fekete vagy fehér.
És én megváltoztathatom ha akarom a vélekedésemet, ők már nem. Illetve igen, ahogy meg is tették, csak azzal már az eredmény nem változik, Észtország után Ukrajnát is "bevették" a srácok.
Azt lehet rólam tudni, hogy eddig nem voltam oda Kassaiért, mert nem tetszik a stílusa, az arroganciája a pályán. Emberként bizonyára egy kedves, barátságos személyiség, de mivel én bíróként vagyok vele "kapcsolatban", így bírói teljesítménye alapján ítélem meg.

De ami most, a keddi meccsen és azt követő napokban történt, azt így mélységesen sajnálom, és őket, a magyar csapatot tartom az igazi áldozatnak. Elvitették velük a balhét maguk helyett, akiknek az igazi vaj van a fülük mögött a gólbíró-rendszer bevezetésének tovább már nem odázható halogatása miatt. És hiába volt törvényszerű, hogy hazaküldik őket, mert ugye 2010-ban Larriondával és Rosettivel is ezt tették, de egyrészt az ő hibájuk sokkal látványosabb volt, másrészt őket abban az évben nem választották meg a világ legjobbjának...

2012. június 15., péntek

Lehallgatnak

Szóval:

http://www.fctatabanya.hu/2012/06/15/csertoi-aurel-az-uj-vezetoedzo

Na most ugye az elmúlt időszak történései (ismét) bebizonyították, hogy tényként csak akkor könyvelhetünk el ilyen típusú híreket, ha már az új mester először ráfingott a padra (aka. túl van az első meccsen), azért ezesetben információim birtokában (vagyis hogy nem tudok róla, hogy Csertői hértvégente másodállásban bohócjelmezbe bújva szórakoztatna a szefósok cirkuszában pl.) bátorkodom azt feltételezni, hogy ez a helyzet már nem változik augusztus 18-ig, és valóban az ex-ETO mester lesz a dirigensünk. Ami tény, hogy a jelek szerint különös vonzalmat érzünk a megosztó, eufemizált megfogalmazással élve árnyalt megítélés alá eső személyek alkalmazása iránt, mindazonáltal én azt mondom, szakmai szempontokat figyelembe véve legalább olyan reményekre jogosít ez az aktus, mintha a halászlé egyik hazájának szülötte osztotta volna az ukázt rézlábú gyerekeinknek.
Hogy eme pozitív bírálatom nem most formálódott bennem határozott állásponttá, azt tudhatja mindenki, aki néha figyeli amit habogok, hisz én már többször említettem, hogy szerintem akár jó választás is lehetne a posztra II. Aurél (ki látta I.-t mostanában?), dacára annak, hogy eddig nem sok esetre emlékszem, hogy kitöltötte volna a szerződését valahol. Viszont ameddig ott volt csapatainál, rendre látványosan és eredményesen játszó gárdákat gründolt, remélem ezt a szokását itt is megtartja.
Úgy látszik tehát, véleményem ha nem is mindenhova, de a legfontosabb helyre valahogy eljut... :)

(Egyébként mostanában eszembe jutott még egy lehetséges jelölt, szóval ha CSA mégis inkább a nyári strandfoci meccsek szakmai elemzését választja hivatásul, azt mondom: Benczés Miklós.)

2012. június 9., szombat

Mozgóképes magyarázat

Fiatal Barátaim, engedjétek meg, hogy tegnapi kommentemhez társítsak ezen poszt segítségével rövid video-gyűjtemény formátumú kódfejtési segédletet.

Itt az Eb, ennek kapcsán a fél internetet körbejárta a még 2007-ben, a mostani rendezés kihirdetése után, a hazatértő küldöttség fogadásakor készült képsor, melyen Bundás Kálmán, egyem a lelkét, sírva magyarázza a bizonyítványt. Aki nem sajnálta meg, szégyellje magát, a büdös úristeni neki!

Ez meg már volt itt, de nem tudom elégszer felhívni rá a figyelmet, szenzációs darab, utánozhatatlan eredetiséggel.

Amúgy az Eb eddigi tapasztalásai számomra:
 1. A meccsek jók
 2. A közvetítés kritikán aluli

Ez utóbbihoz kapcsolódik a bónuszvideóm is, amely ugyan nem a direkten a közvetítéshez kapcsolódik, de jól mutatja a mai magyar média színvonalának általános erodáltságát. (Mellesleg a másik Kalcsi mellett ez is aktuális főtémája a magyar focioldalak iróniára nyitott részének, érdemes megnézni, mert amennyire szánalmas, legalább annyira mulatságos is.)


Hatalmas égés: Kovács Kálmán Svájcot tartja a foci Eb titkos esélyesének!

A video ITT látható, a lényegi rész 4:10-től.

2012. június 7., csütörtök

Röviden

Muszáj reagálnom. Úgy tűnik, azt a bizonyos tiszta lapot túl korán adtam meg. Egyre jó a dolog viszont, hogy kvázi bebizonyosodott, hogy igazam volt, amikor azt gondoltam, hogy egy emberileg nem túl magas kvalitásokkal rendelkező mandróról beszélünk. És lehet, hogy szépen játszik a Baja, lehet, hogy mi is szépen játszottunk volna, de nekem valahogy nem csak ez számít, mert ha a driblik prezentálása közben azt látom, hogy a kispadon meg gőzölög egy kupac szar, akkor a melankólia jelei eséllyel üthetik fel fejüket rajtam.

Az a baj, hogy ezzel súlyosan beáraztak minket, nem csak a focit, a szakmát, a magyar NB 2-t, hanem minket is.

A Tatabánya edzőjének lenni nem ér annyit, mint Lipcsei Bettával meg Matyikával majomkodni egy bohózatban. Ez akkor sem hangzik jól, ha elsősorban saját magáról állított ki nem túl fényes bizonyítványt azzal, hogy edzőként a pad helyett a pojácaságot választotta.

És akkor most, mintha tűz után a vízről beszélnénk, fekete után a fehérről, szolidan jelzem egy képpel, hogy szerencsére a világ kétpólusú. Ahol van rossz, ott jó is mindig van.

Vezetőség, haló! Ugye tudják a számát a Mesternek?

2012. június 2., szombat

Tatabánya büszke!

Kicsit a tegnapiról...
Alapvetően úgy voltam vele, hogy nem nagyon tüzelt fel a tegnapi válogatott meccs, persze mint mindig, amikor van rá lehetőségem, ez elé is leültem, hogy megnézzem, de nagy elvárásaim vagy izgatott várakozással teli érzésem azért nem volt, gondoltam elkortyolgatok mellé egy kis Takler Kékfrankost, és megnézem, most épp mire lehet majd írni meg mondani, hogy "idény végi forma", "elfáradt játékosok", stb. Egy dolog miatt volt számomra a hasonló súlyú összecsapásoknál mégis kicsit érdekesebb az ütközet, az pedig egy tatabányai srác bemutatkozásának lehetősége volt. Én már az ősz végén éreztem, láttam, hogy valami nagy dolog van kibontakozóban, és akkor azt mondtam, egy-két éven belül válogatott lesz a srác. Aztán ahogy jöttek a tavaszi fordulók egymás után, egyre inkább azt lehetett sejteni, hogy ez az idő még ennél is rövidebb lesz. És lám, az idény végi kerethirdetésnél már rá is került a neve a listára, amin minden korábbi várakozásom ellenére valamelyest mégiscsak meglepődtem, tudván, hogy idehaza nem jellemző az, hogy ha valaki - még ha folyamatosan és látványosan ki is emelkedik a mezőnyből - ilyen bizalmat kapjon abban az esetben, ha még nem töltötte be a 23., 24., vagy ki tudja hányadik életévét. Valamiért itthon az ilyen korúakra még azt "kell" mondani, hogy fiatal tehetség, türelem kell neki, majd beérik, később jó lesz, nem szabad elrontani és hasonló ordító blődlik. Hogy ez valójában mekkora ökörség, és a szellemiség, ami mögötte húzódik valójában milyen lineárisan is determinálja honunk labdarúgásának jelen állapotát, abba most nem is érdemes belemenni, nem ide tartozik. A fontos, hogy a számomra szakmailag még mindig nem túl sokra tartott Faszrajz kevés jó húzásainak egyikeként felismerte azt, amit már mindenki lát, és meglépte azt, amit a helyében nem biztos, hogy mindenki megtett volna. És mellé ráadásul azt a minden irónia nélkül valóban szimpatikus megnyilatkozást is elengedte, hogy nem megelőlegezett bizalomról van szó, hanem kiérdemelte a meghívót Ádám.
Szóval elkezdődött a meccs, de valahogy még az sem igazán generált bennem semmi bizsergetőt, mikor Juji újabb ravaszságával meglepte a sisakost, mert egyrészt azt gondoltam, nem befolyásolja a hazai győzelmet, másrészt mint ahogy említettem, nem tekintettem a mérkőzést a kedélyem állapotát jelentős mértékben befolyásoló tényezőnek.
Számomra az a pillanat, amiért leültem, a 65. percben jött el. Beállt Gyurcsó, és ekkor, hosszú idő után újra (nem googlizom ki, hogy pontosan mióta, majd megmondja valaki, akinek statisztika van a fejében) tatabányai születésű játékost üdvözölhettünk a magyar nemzeti válogatottban. Hogy ki hogy van vele, nem tudom, nekem jó érzés volt. Ha valaki más, hasonlóan fiatal, tehetséges magyar srác mutatkozott volna be ekkor, annak is örültem volna, de ez így azért teljesebb érzés volt. Egyben végig is futott az agyamon, hogy nemrég még a PUSKÁS-SUZUKI Kupa döntőjében láttam a lurkót, amint gólt lő a Real Madridnak korosztálya legtehetségesebbnek tartott ifjoncaként egy olyan meccsen, ahol bizony még a mi Rolandunk is pályára lépett, ha tetszik, akkor még együtt haladtak egy bizonyos úton. Most meg alig pár év múlva nem csak stabil Nb 1-es a figura, hanem válogatott játékos. Jó volt nyugtázni a tényt, hogy bizony ha van elszántság, alázat, akarat, áldozatkészség, kitartás, akkor akadályok nem léteznek és nagyot dobhat az ember.
De nem volt vége.
Mert a végén, amikor szállt felé a labda, valahogy lehetett érezni, hogy ott most valaki nem elégszik meg azzal, hogy bemutatkozott, de nem ám. Ennél egy becsvágyó talentum többet akar. És lehet, hogy "nem tudta", hogy ki van vele szemben, de nem is kell, akárki lehet, akár egy BL-győztes sztárportás is. Mellette is van hely, tehát oda kell lőni a labdát. Így hát oda lőtte.
És persze, ez csak egy barátságos meccs, se pont, se más nem jár érte, de kérem szépen, egy Eb-re készülő csapat hazai főpróbáján a 90. percben higgadt profizmussal győztes gólt rúgni az idény legjobb kapusának úgy, hogy az reagálni se tudjon rá: így kell kezdeni egy remélhetőleg hosszú és sikerekkel teli válogatott karriert.


Ádám! Csak így tovább, Tatabánya büszke rád!